Kristin Harmel drámai családregénye a második világháború idején mutatja be, hogy a háború milyen alapvető szinten képes megváltoztatni az embereket, nem csupán az életük nem folyhat tovább a megszokott mederben, de ők maguk is kicserélődnek. Miközben a világháború francia oldalát ismerteti, Párizsra helyezve az események fókuszát, olyan alapvető kérdésekre próbál választ adni a két főszereplőn keresztül, hogy mi tesz valakit jó anyává, válságos időszakban lehet-e jó döntéseket hozni, valamint hogy a döntések terhe és hatása alól képes-e az egyén kitörni vagy azok egy életre meghatározzák a későbbieket. Kristin Harmel két nőt, két anyát mutat be olvasóinak: Elise és Juliette a háború fenyegető árnyékában, 1939-ben találkozik egymással. A két nő, lévén kislányaik azonnal egymás játszótársaivá válnak, barátságot köt. De arra egyikőjük sem számított, hogy mi következik alig egy évvel később, amikor az először Lengyelországot, majd Nyugat-Európát is megtámadó náci Németország katonái bevonulnak Párizsba.*** Elise úgy dönt, barátnőjére bízza a lányát, ő maga pedig vidéken próbál elbújni a megszállók elől. A háború végeztével Juliette könyvesboltja helyén csak romokat talál, hosszas keresgélés és nyomozás után tudja meg, barátnője New Yorkba ment. Próbál a nyomára akadni, de sokáig nem jár sikerrel. A történetben egy komoly csavart, morális dilemmát is elhelyezett a szerző. A bombatalálat révén valóban elhunyt az egyik kislány, de csak bő másfél évtizeddel később derül ki, hogy Juliette Elise lányát tudta csak megmenteni, a kislányt mégis a saját lányaként nevelte, magához vette, saját, halott lányáról vallotta azt, hogy Juliette lánya. A történet végül a halálban feloldódó vallomással ér véget. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"